"Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.
Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából.
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? Vigyázat, ha elkezded olvasni, nem tudod letenni! Hidd el, nem érdemes kockáztatni, hogy elkobozza a tanár: ne olvasd órán, pad alatt… "
Harmadszor olvastam el ezt a könyvet, ráadásul az egyik kedvencem és még csak most látom, hogy nincs is róla itt a blogomon bejegyzés. Úgyhogy most szólnék pár szót a könyv érdekébe.
Ami érdekes, hogy mindig 2 évenként olvasom újra, de valahogy mindig tud valami újat mondani. Annak ellenére, hogy a fülszöveg és a borító alapján nem tűnik annak, de mégis ez egy elgondolkodtató történet. Meggyőz arról, hogy érdemes őszintének lenni, még ha néha nehéz is, vagy ha utána nem alakulnak úgy a dolgok ahogy szeretné az ember, akkor is. Ráadásul főszerepet játszik a történetbe a zene is, ami szinte minden pillanatban tud segíteni az embernek.
Napokat tudnék beszélni erről a könyvről, de mégse akarom hosszan elemezni, mert ezt olvasni kell és átélni.
Szinte az összes könyvét imádom az írónőnek, mert jók a karakter ábrázolásai, a stílusa, van benne minden, mégse válnak a történetei nyálas love storyvá.
Szóval csak ajánlani tudom, nemcsak ezt, az összes történetét.
"Mert egy dal azonnal visszarepíthet egy pillanatba, egy helyre, de még egy emberhez is. Nem számít, mi más változott meg a világodban, az az egy dal ugyanaz marad, épp mint az a pillanat. "
"De az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson."
Kiadó: Kelly,2009
Fordította: Kecskés Eszter
Értékelés: 5/5*
Az írónő honlapja
