Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik."
Először a gyönyörű borító és az érdekes cím hívta fel a figyelmemet.
Sokan írtak róla, sokaknak lett kedvenc, számomra mégsem lett egy átütő könyv.
A történet maga egy Lápi lányról szól, a krimi szál nem is annyira erős, hiszen nem ezen volt a fő hangsúly. Ami miatt mégis tetszett és jó volt újra és újra kezembe venni és belesüppedni a történetbe, azok a leírások voltak, a hangulat, a szép megfogalmazás és persze érdekelt, hogy mi lesz a vége, hogyan alakul a Lápi lány sorsa és a vége felé elérte, hogy izgultam érte, drukkoltam neki.
A vége meglepett, hogy a pozitív kicsengés ellenére, valahogy egy kis szomorúság is marad az emberbe.
Összességében érdekes egy könyv, de mindenképp érdemes legalább egyszer elolvasni, mert ad valami pluszt.
"A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel. Lassan csordogáló patakok kacskaringóznak, elviszik magukkal a napkorongot a tengerig, és a sok ezernyi sarki lúd lármája közepette hosszú lábú madarak kapnak szárnyra meglepően kecsesen, pedig mintha nem is repülésre termettek volna."
Értékelés: 5/4,5
Kiadó: Libri, 2019
