2019. november 10., vasárnap

Ahol a folyami rákok énekelnek


"Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik."



Először a gyönyörű borító és az érdekes cím hívta fel a figyelmemet.
Sokan írtak róla, sokaknak lett kedvenc, számomra mégsem lett egy átütő könyv.
A történet maga egy Lápi lányról szól, a krimi szál nem is annyira erős, hiszen nem ezen volt a fő hangsúly. Ami miatt mégis tetszett és jó volt újra és újra kezembe venni és belesüppedni a történetbe, azok  a leírások voltak, a hangulat, a szép megfogalmazás és persze érdekelt, hogy mi lesz a vége, hogyan alakul a Lápi lány sorsa és a vége felé elérte, hogy izgultam érte, drukkoltam neki.
A vége meglepett, hogy a pozitív kicsengés ellenére, valahogy egy kis szomorúság is marad az emberbe.
Összességében érdekes egy könyv, de mindenképp érdemes legalább egyszer elolvasni, mert ad valami pluszt.




"A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel. Lassan csordogáló patakok kacskaringóznak, elviszik magukkal a napkorongot a tengerig, és a sok ezernyi sarki lúd lármája közepette hosszú lábú madarak kapnak szárnyra meglepően kecsesen, pedig mintha nem is repülésre termettek volna."


Értékelés: 5/4,5
Kiadó: Libri, 2019

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése