"1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina.
A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni, nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg.
A síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete.
Óscar és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és vérfagyasztó kalandokba keveredik."
Zafón hihetetlenül jól ábrázol és adja vissza a hangulatot.
Egy molyos kihívásnak köszönhetően nem halogathattam tovább az olvasását és nem bántam meg. Már régóta a polcomon vesztegel és egyszer el is kezdtem olvasni, valahogy akkor nem erre vágytam, most viszont megfogott a hangulata és nem eresztett. Ahogy elkezdtem olvasni, tudtam, hogy baljós hangulatú könyv lesz, arra viszont nem számítottam, hogy ennyire szomorú is. Pozitívuma viszont, hogy nem húz le teljesen, mert pozitívan próbálja szemlélni a dolgokat. Összességében tetszett és annak ellenére, hogy nem hosszú könyv teljes, egész történetet kapunk.
Rájöttem, hogy Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozatát még nem olvastam teljes egészében, a hiányzó részeket meg is rendeltem, kíváncsi vagyok, hogy egymás után olvasva milyen lesz.
Olvassátok a könyveit, csak ajánlani tudom.
"Aki nem tudja, merre tart, az sehová sem érkezik meg"
"Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme itt az enyém"
"Marina egyszer azt mondta, hogy csak arra emlékszünk, ami sosem történt meg"
Értékelés: 5/4,5
Kiadó: Európa, 2016
Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése