Eleanor Oliphant köszöni, jól van

"A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával…"


Először a cím és a borító fogott meg, aztán elolvastam a fülszöveget és azt mondtam, hogy nekem ez a könyv kell.
Jó volt végre egy olyan főszereplőről olvasni, aki furcsa, különc és van mersze vállalni önmagát.
Tetszett, ahogy kialakult Eleanor és Raymond kapcsolata, viszont Eleanor és az anyukája közötti beszélgetések néhol már idegesítettetek.
A végén még meglepetést is tudott okozni az író, nem semmi volt az a csavar amit beletett. Azért végül jobb, hogy Eleanor nyitottabb lett, változtatott nemcsak a külsején, hanem a dolgokhoz való hozzáállásán is, köszönhetően ez Raymondnak is.
Tetszett, kikapcsolt, szórakoztatott, nem bántam meg, hogy a polcomra került.

"Egy ábrándban bármit megvalósíthatunk, bármit az égvilágon."

"Tapasztalatból tudtam, hogy az élet soha nem kínál egyenes utat, úgyhogy megpróbáltam előrevetíteni a várható nehézségeket, és kivédeni őket."


Értékelés: 5/4,5
Kiadó: Ventus Libro, 2017
Fordította: Szalai Virág