"Ötágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre. Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna.Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!
Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.
Elvégeztetett."
Ez egy durva könyv, de tetszett. Ugyan a vége felé volt olyan fejezet amit én feleslegesnek éreztem és nem is értettem, hogy miért kellett. Illetve néhol volt olyan érzésem, hogy kicsit túlírt egy-két rész és túl sokat akart kihozni ebből a történetből. Oké, hogy gyermekotthon, elhagyott gyerekek és végülis elég jól összehozta ezt a témát egy izgalmas, nyomozós alaptörténettel, de volt ami már sok volt szerintem.
Való igaz, hogy ez nem csak egy egyszerű krimi, kissé megterhelő, de olvastatta magát.
Az írónő újabb könyvét is el fogom olvasni, mert a stílusa jó és kíváncsi vagyok, hogy tudja e tartani a színvonalat.
Értékelés: 5/4
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése