Jonathan Beet: A halott ember tava

"A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé.
"Kösz, Charlie, az életem romhalmaz lett miattad! Napok óta csak ez az egy gondolat ismétlődött a fejemben. Én idióta, küzdöttem az egyértelmű ellen, és mi lett a vége? Az, hogy egy New Yorktól legalább hatezer kilométerre fekvő diliházba száműztek. Rendkívül tanácstalan voltam. Fogalmam sem volt, ki segíthetett volna rajtam."
Akkor nem sejtettem, hogy a megpróbáltatásaim java még hátra volt. Első látásra beleszerettem Cléóba, a bolondokháza egyik, gyakorlaton lévő ápolójába. Tőle hallottam, hogy érkezésem előtt az egyik, drogfüggő lány elszökött az intézetből. Unatkoztam, gondoltam utánanézek az ügynek. És abban a pillanatban belekeveredtem egy sorozatgyilkosságba..."

Először a borító fogott meg, aztán a fülszöveg és utána végem volt :) Régen olvastam már ilyen "szellemes" történetet és jó volt végre belemerülni egy ilyen történetbe, ami ráadásul jól is van megírva. A főszereplő Jonathan története felkavaró,szomorú, de mégis volt benne valami reménykeltő. A bolondokháza, ahova végül kerül a szülei halála után csupa olyan gyerekekből áll, akik nem is odavalók igazán, de ez a történet főleg Jo-ról és a szellemeiről szól. Természetesen nem hisz senki Jonathan-nak, de végül mégis betudja bizonyítani az igazát és a története végül is jól zárul. A gyilkost nem találtam el elsőre, de aztán a könyv közepe körül kezdtem sejteni, hogy ki is lehet az :) 
Ez a történet néhol szomorú, néhol felkavaró, néha megmosolyogtató, de mégis valahogy így kerek egész.


Értékelés: 5/5
Kiadó: Egmont-Hungary, 2012