Marisa de los Santos: És besétált a szerelem

"Attól kezdve, hogy Martin Grace belép Cornelia Brown divatos philadelphiai kávézójába, Cornelia élete örökre megváltozik. Az elbűvölő és lehengerlő Martin, aki megszólalásig hasonlít Cary Grantre, leveszi a lábáról Corneliát, aztán menet közben kiderül, hogy Martin Grace inkább csak a változás előfutára, mint maga a változás…

Eközben a város másik végében, miután egyre furcsábban viselkedő édesanyjának hirtelen nyoma vész, a tizenegy éves Clare Hobbes magára marad. Clare a híres árvák, Anne Shirley, Sara Crewe, Mary Lennox vagy akár Harry Potter életéből merít bátorságot ahhoz, hogy fölkeresse külön élő apját. Amikor együtt megjelennek Cornelia kávézójában, a két lány, Cornelia és Clare váratlanul szoros barátságot köt egymással. Kettejüknek súlyos döntéseket kell meghozniuk, és közben rájönnek: az élet leglényegesebb dolgai között biztos érzékkel eligazodnak, ha tudják, hogy mit szeretnek és miért."

Mást vártam ettől a könyvtől, mint amit kaptam. Kicsit nehéz volt megszoknom, hogy Cornelia és Clare szemszögből írja le a történetet, de aztán a könyv hangulata, története magával ragadott és ez már csak részletkérdés volt. Talán ezért az eleje nem is tetszett annyira, de ahogy haladt előre a cselekmény úgy egyre jobban megtetszett. A nyelvezete csodálatos és a borító is szemgyönyörködtetőre sikerült :) Ez egy megható történet, amiből csak tanulni lehet...

"Igen, jól mondtam az előbb: a valódi élet nem azt jelenti, hogy megkapod, amire vágysz, hanem hogy kivívod magadnak, te éred el, mert tudod, hogy mit szeretsz. De hogy meg is kapd, amit szeretsz? Hogy viszontszeressen, akit szeretsz? Ó, barátom, az maga a csoda, aprócska életed frontális ütközése az isteni természettel."

Értékelés: 5/4

Kiadó: Ekren, 2007