"New York. Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. Mire észreveszik a tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscó-i éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük."Az író régi könyveire visszaemlékezve a stílusa és a történetének a hangulata is más lett, talán emiatt volt nekem egy kicsit csalódás ez a történet, mást vártam.
Ráadásul a fülszöveg alapján nem gondoltam, hogy ilyen mély tartalmú könyv lesz ez. Mindezek ellenére azért tetszett. A sors itt is szerepet játszik, vannak benne elgondolkodtató részek, olvasmányos, megéri elolvasni és még mindig nagyon jó írónak tartom, csak ajánlani tudom.
Két könyve még hátravan, az egyik a Mi lesz velem nélküled?, a másik az új regénye a Holnap, ezekről is mindenképp írni fogok. Kíváncsian várom, hogy ezeknek milyen lesz a hangulata és a stílusa.
„Létünk nagy gyötrődése onnét származik, hogy örökösen egyedül vagyunk, és minden erőfeszítésünk, minden tevékenységünk arra irányul, hogy magányunkból kimeneküljünk.”
Guy de Maupassant
"Sokáig boldogtalan voltam. Valahányszor igazán szomorú lettem, egy Victor Hugónak tulajdonított mondatba kapaszkodtam, amit bemásoltam a naplóm első oldalára: „Egy életnek azok a legszebb évei, amelyeket még nem élt meg az ember."
Értékelés: 5/4
Kiadó: Park, 2016
Fordította: V. Detre Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése