"Lina az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak."Először a borító fogott meg, aztán a fülszöveg - mivel imádom Olaszországot - és szerencsére végül nem csalódtam a könyvbe.
Sajnos vannak benne nyelvtani hibák, ez nekem kicsit rontott a könyv hangulatán, de ez nem az író hibája.
Maga a történet könnyed, gyorsan haladós, kikapcsolja az embert és igazi nyári olvasmány. Néhol ugyan elég kiszámítható volt számomra a történet, azért volt benne izgalom is.
Az meg nem is kérdés, hogy meghozta a kedvem Olaszországhoz és Firenze felkerült a top listámra.
Kiadás: Maxim, 2017
Értékelés: 5/5
Fordította: Vince Judit Andrea
"Az élet szerelem nélkül, olyan mint az esztendő nyár nélkül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése