Elizabeth George: A nagy szabadítás

"Keldale ódon házainak és a házaknál is régebbi titkainak idilljét most a Scotland Yard detektívfelügyelőjének, egyúttal Asherton nyolcadik őrgrófjának érkezése zavarja meg. Lynley-t, valamint az eléggé visszataszító modorú Barbara Havers őrmestert azért küldték a helyszínre, hogy kinyomozzanak egy véres gyilkossági ügyet, ami teljesen feldúlta ennek a békés vidéknek a mindennapjait. Mert a kövér és csöppet sem vonzó Roberta Teysre a vasárnapi ruhájában, az ölében egy fejszével a tanyájuk csűrjében találnak rá, a lábai előtt apja lefejezett holttestével. A lány csak annyit mond: „Én voltam az. És nem bántam meg.”, aztán nem szólal meg többé. De ahogy Lynley és Havers egyre mélyebbre hatolnak ebben a sötét útvesztőben, és felfedik ennek a látszólag nyugodt angol falunak a titkos botrányait és elképesztő bűnügyeit, úgy kerülnek egyre közelebb a megoldáshoz – és szembesülnek közben saját életük kínzó rejtélyeivel is."

Amikor felkeltette a figyelmemet ez a könyv akkor azt hittem, hogy egy egyszerű krimit fogok kapni. Azonban sokkal több mindenről szól, mélyebb, elgondolkodtatóbb. A történet maga valamiért nem fogott meg, pedig csavaros, izgalmas, meglepő fordulatokkal és a vége is okoz meglepetéseket. Az egyik főszereplő Barbara Havers, engem majdnem a könyv végéig idegesített, annak ellenére, hogy a történet végére megváltozott és megvilágosodott. A társa viszont-, akivel együtt vezetik a nyomozást - Lynley szimpatikus figura volt :)

Nekem nem nyerte el annyira  a tetszésemet, mint amennyire vártam és nem hasonlítanám Agatha Christie-hez, ismerve a könyveit szerintem teljesen más stílusa van.

Értékelés: 5/3,5

Kiadó: Ulpius-ház,2010