2012. szeptember 15., szombat

"Az igazság semmire sem vágyik annyira, mint az igazság egyszerűségére."


Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

"Mindig elbűvöl, milyen nagy áldozatkészséggel szenteljük mi, emberi lények a semmi keresésének és fölösleges abszurd eszmecseréknek az energiánkat. "




Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája


"Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeltről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket..."

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet,összességében viszont tetszett. Miután a történet elején úgy ahogy túljutottam, a közepe fele elkezdett tetszeni és a végéig fenn is tartotta az érdeklődésem.
Kedvenc  főszereplőm Ozu úr, a japán férfi,aki valahogy teljessé tette a történetet számomra.
A történet vége viszont meglepett,mindenre számítottam,de arra nem,hogy így végződik.
Elgondolkodtató, tanulságos történet és egyszer mindenképp érdemes elolvasni. :)


A könyvet köszönöm a Geopen kiadónak!

Értékelés: 5/3,5
Kiadó: Geopen,2009
Az íróról bővebben

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése