A Selyemhernyó

                                                                   


"Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…"


Nem győzött meg annyira, mint az első része, de ez nem is feltétlenül baj. Ettől függetlenül még mindig tetszik az írónő stílusa és jobban bírom tőle a krimit, mint más könyvét.
Számomra egy kicsit túl hosszúra nyúlt a cselekmény és pont ezért néhol nem kötött le úgy, ahogy szerettem volna. Cormoran Strike-ot viszont nem lehet megunni, még mindig bírom a fazont :) Tetszik, hogy az írónő egy teljesen hétköznapi figurára alkotta meg és gyorsan vág az esze is.
Várom a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy mit lehet még kihozni ebből az egészből, na és persze arra is, hogy hogy alakul Cormoran és Robin sorsa.



Kiadó: Gabo,2014
Fordította: Nagy Gergely
Értékelés: 5/4

Felkeltette az érdeklődésem

Érdekel ez a könyv, jó a fülszövege és amilyen idézeteket olvastam belőle az alapján is jónak tűnik. Remélhetőleg van mondanivalója, majd kiderül.

 "Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat."

"Nincs jobb pillanat a jelennél..."

"Előbb-utóbb mindenki meghal - mindannyian tudjuk.
A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.
De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.
De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak."

Elgondolkodtató és megrázó könyv. Sokáig halogattam az olvasását, mert tartottam tőle, hogy nagyon beszippant és már a fülszöveg alapján kiderül, hogy nem épp egy vidám könyv. Az elején egy kicsit zavart Tessa stílusa, gondolkodása, de mintha az írónő egyre jobban belejött volna a történetbe és úgy lett egyre élvezhetőbb a könyv.
Kell néha ilyen történetet is olvasni, mert az ember ilyenkor jön rá, hogy az ő problémája még mindig eltörpül ahhoz képest amit Tessa élt át, én legalábbis így voltam vele

"Vannak dolgok, amiket jogodban áll megtenni – kezdi. – Vannak szabályok, amiket kicsit megcsavarhatunk a kedvedért, de vannak olyan dolgok is, amiket bármennyire akarsz is, nem kaphatsz meg."


Kiadó: Ciceró, 2012
Értékelés: 5/4
Fordította: Rudolf Anna